Nagymester

　Nagymester, aki a táblához invitálsz,

és az utolsó menetben érteni engeded

lépéseidet, melyekre könnyelmûen

és vakon válaszoltunk eddig, söpörd le

az asztalt, hogy székünkhöz odaszögezve

szabadon üljünk majd előtted. Ígérjük,

figyelni fogunk, ha megkönyörülsz

rajtunk. De hogyha figyelmünk alább-

hagy, akkor is tedd, hogy változzon,

ami elmúlt kezdettől és ezentúl.

Kérdés és válasz

　– Miért agyal ki történeteket nekünk,

szerelmet, otthont, vérségi köteléket?

Miért ültet a halállal szembe minket,

hogy szemléljük a történet lefolyását,

arcunkon, mint üvegen a könny vagy

köpés útját? – Hogy megszégyenüljünk,

előtte. – A kísérleti nyúlba, miért önti

belénk a szemlélődés gyönyörét? Mit

követel tőlünk? – Hogy futkározzunk

tágas ketrecünkben, szeressük ön-

magunkat, egymást és imádjuk Õt!

A Gazda távolléte

　A Gazda nem volt otthon, és mi hiába

vártunk a beeresztésre. Valamelyikünk

végül bemerészkedett a nyitott házba,

de a kutyák közeledő csaholására bezáruló

tenyér foglyul ejtette őt. A félelemtől

eszét veszítve tört és zúzott odabent, amíg

a kivert panoráma-ablakon keresztül

visszamenekült közénk. A Gazda kérdőre

vont minket. Remegtünk előtte, hazudoztunk

neki, de nem árultuk el a lázadó nevét.

Szolgák vagyunk mi és sértődékenyek.

Önérzetünk előtte nevetséges.