Ha nem hagyna le az idő

Ha nem hagyna le az idő,

s meg akarnád előzni még,

varázsszőnyeg vagy lepedő,

megölelne a messzeség.

Csak fölemelnéd a karod,

és megállna a forgalom,

szájtátva bámulnák, ahogy

átröpülsz a pillanaton.

De csak ülsz, nézed a falat,

a percet, centit számolod,

s mert nem tudod, mennyi maradt,

az öl meg, hogy mennyire fogy.

Előrébb élni kicsivel

Előrébb élni kicsivel,

eljátszani, hogy boldogabb,

hogy máris ott vagy, annyi vagy,

és percről percre több leszel.

Nem a hegy csúcsát, az eget,

jövő esztendőt, álmokat,

csak ahová a lábadat,

ami pár lépés, ami megy.

“Pozitívabban!”, mintha nem,

avagy éppen azért, ahogy,

ha ezt a gödröt valahogy,

már a poklok kapui sem.