Istenéltetés

– A 70 éves Tandori Dezsőnek –

 

“…kerestem akkor valakit”

Ady

Legyen bármiféle szándék

Amit ha nem kísér tett

Még csak nem is árnyék

Legfeljebb vacak kísértet

El-elrettent semmint éltet

Akár a magtalan ágyék

Folyamatos istenvéled

Ha nem teszem mire vágynék

*

Őszökre és tavaszokra emlékszem

Amikor gyalog közelítettem meg

A helyet direkt messziről

Hogy nézve lássam

Azt a bennem szentéllyé

Magasodott házat

Lánchíd utca 23., írtam már

Jó néhány borítékra és válasz

Is jött onnan levél rajz biztatás

A Rejtőzködő jelet adott

Kicsit magához emelt

Elképzelhettem hogy a ház

Amit a leírásokból – versek

Alapján álló épület – ismerni véltem

Immár velem is teli(k)

A Rejtőzködő a Mű ha bármely

Aprócska részévé de részéve emelt

 

Vonzott ez a Duna-parti hely

Ahol csak a madár járt

De senki eleven emberfia

Pedig olyan egyszerűen oda-mehető

És a ködlő folyó felett baktatva

Szemmel tartottam mintha

Egy ház is elszaladhatna-repülhetne

Vagy elfolyhatna a vízzel

 

Néztem a szürkeségből lassan

Előbújó (akkor még) piszkosbordó

Tömböt

 

A Rejtőzködő nyilvános

Nyilvánvaló Rejtekhelye

 

A kapuban: ki itt belépsz

Elő minden reménnyel

Az utcán felnéztem még

Az ablakokra lesi-e függöny

Mögé rejtezve egy kicsit csak

Hogy íme jövök közeledem

Itt vagyok –

Ki lehet ki ablakomra néz?

 

Nyilván nyílt a kapu

És ott lehetett lennem

Ugyan-ott hiszen ott-létünk

Olyan más volt de egyhelyű

 

Bérház-lépcsőház nyolcvannégy-

Nyolcvanötben szagok és sötétek

Falragaszok kopott postaládák

A Rejtőzködő postaládája

Ami leveleimet rejtette

Ide érkeztem meg én magam is

Postaládába bebújni nem tudok

De a liftbe igen

Vigyen fel a magasba repítsen

Sajnos nem vagyok madár

Emeljen fel Oda

 

Piros lift zörögve csukódó ajtó

És utazás felfelé a III. emeletre

Fenn költ ő

 

És az ajtó ami mögött

Az ajtó ami rejti

 

És csöngetek

És csöndjelek

 

Nem találkozom senkivel

az ég szürke a Duna szürke

És szürkék megint az utcáról

Az ablakok

 

És örvendek

Hogy mégis ott vagyok