Túl

 

Nem látni át a lombokon,

nincs út járhatni a vízen,

átkelni testen és hiten

nincs mód, és megérkezni sem,

ha túl a déli dombokon

füvek tövében elpihen

a drága fény, aranyba von

gyöngyöt, göröngyöt a vadon

magasztos rejtekeiben,

szédülékeny magaslaton

lehet a létezés ilyen,

völgyet kitöltő tartalom

a ragyogás, északi szem

kedvében járni alkalom,

csodálkozni angyalkaron

vándor öröme, mennyien

se vándorok, se sebtiben

maradni készek a napon,

szamaritánus irgalom

a fény, ha napja elpihen

a bocsánat erdeiben,

túl az utolsó angyalon.

 

 

Boldogság

 

Egy Szabó T. Anna-sorra

“Az a jó a boldogságban”,

hogy a boldogság jó,

iránytalan, könnyű áram,

tért kitöltő átló,

 

túl az időn ölelésnyi

időre gyönyör,

fénnyel kínál, kertek égi

gyümölcseiből,

 

sétálni sugaras csarnok,

maradni lugas,

bárka, melyen délre tartott,

de középen ér majd partot

az összes utas.

 

 

Berzsenyi Niklán

 

“A költő, bár a szellemet

szolgálja, legyen evilági.”

(Hölderlin)

A Napot hívja társnak és tanúnak,

sorokat ír, s íratlan sorsot bújtat

jószágok, javak, jóslatok közé,

 

mintha a múltat Isten költené,

 

inas ideák, kezes állatok

állják körül, Szapphóval társalog,

 

ápol és épül, földet, nyelvet művel,

hogy tündér renddel teljék meg a műhely,

 

napfény érlelte metrumok és szőlők,

a teremtés művét folytatva őrzők

nőnek, növő fényekbe tünedezve,

 

a mértékben rögök nehéz türelme,

a verstanban mezei szorgalom,

 

gyönyörű birtok, szép irodalom,

 

örök hűség halandó hit nyomán,

déli ég alatt hellén hagyomány

szerződik szerelemre az aránnyal,

könnyű s konok, akár az árvalányhaj,

 

klasszikus gyönyör békeünnepen

a poézis, kalász és üdv terem

ölén, szelleme teremtő hatalmú

álom, atyai házban alvó hattyú.