rend a lelke

– mondja édesanyám –

 

itt van a kisfia

hajol édesanyám fölé az ápolónő

higgyem el tudja hogy itt vagyok

bizonygatja látva a szobatárs legyintését

*

apám nem jár udvarolni

nem megy tánciskolába

nem visz moziba lányokat

szép öltönyt cipőt csináltat

vajon mit kezd ezzel a kislánnyal

hallja édesanyám a sugdolózást amikor Győrbe érkezik

*

anyák napján járjuk a kanásztáncot

én szót fogadva a tanító néninek mackóalsóban

élre vasalt nadrágban a többiek

a végén a tanító néni útmutatása szerint

kézcsókkal illik kifejezni hálánkat

én arcon csókolom szomorú édesanyámat

s hallgatva hazafelé nem tudom eldönteni

rám haragszik-e vagy kopott mackónadrágomra

*

Imre és Rudi nagybátyám híresek humorukról

előbbi vakbélfájdalmat szimulál bevonulás után

kiveteti ép vakbelét hogy megússza a háborút

beleszeret Idába

első felesége nem akar válni

Ida a fényképe hátuljára írja

örök szerelemmel

és az ő férje se akar válni Kolozsváron

ahol két közös gyerekük marad

Imre bácsi Ida férjének nevére Kőrösfalvira magyarosít

házasság híján is azonos nevük legyen

Rudi bácsi viszont minden különösebb indok nélkül

Mezeire magyarosít szimbolizálva a családi összetartozást

Imre bácsi egy pesti kórházban haldoklik

nem akar meggyógyulni

viseltes öltönyét küldi a temetéshez Ida

Amálka nagynéném hosszasan sírdogál emiatt

egyedül ő hal meg Meszaricsként

*

ki tudja miféle lelkiismeret-furdalás indítja útnak

nagyanyámat kislányként férjhez adott lánya után

s talál lebombázott házat

hiába vezetik el apám szüleihez

megnyugtató hír nincs Németországból

vonattetőn utazva egy nappal a határ lezárása előtt ér haza

ágynak esik és betegségéből nem gyógyul ki soha

*

tizenegy év múlik el az esküvő és a viszontlátás között

édesanyám az eltelt idő alatt

Németországban megéli a háború végét

szül két gyereket huszonnyolc éves

s az első beregszászi éjszakán nagyanyámmal alszik

*

rend a lelke mindennek

jelenti ki időről időre édesanyám

a Nap se akar mást

a Nap is csak rendbe akarja szedni magát

magyarázom édesanyámnak

mert hát eléggé bizonytalan csillag

kitörései is azt bizonyítják

hogy folytonosan keresi egyensúlyát

*

apám még nem utazhatott

nélküle állunk a kút körül Beregszászban

nővérem nagyszüleim feleségestül nagybátyáim

öt unokatestvérem édesanyám virágos nyári ruhában

beszélni tanulok de nem kérdezem

miért nagyanyám tartja a fényképezőgép felé apám fotóját

*

a kis németországi falu főutcáján

egymást átölelve sírnak

vége a háborúnak

először és utoljára éreznek meghittséget

ha ott maradnak Walkertshofenben

talán egymásba szeret édesanyám és édesapám

*

nagyapám 1916-ban a K.u.K. hadsereg katonájaként

Galíciába kerül majd a román fronton megsebesül az arcán

később Isonzónál lövést kap a lábába

Győrbe hozzák az egyik orvos megsajnálja

és a legegyszerűbb megoldás az amputálás helyett

megoperálja de szilánk marad a térdében

néhány évtized múltán lassú járásához igazodva

kezét fogva sétálok vele a tábori kórház helyén

*

gyerekkorában egyszer nyaral édesanyám

Visken állandóan puliszkával etetik

egy reggelen átmennek a hídon Erdélybe

látja a kifestett arcú román katonákat

visszafelé csempészárut rejtenek ruhája alá

rettegve lépeget a Tisza fölött

félelme felnőttként se múlik

valamitől mindennap fél édesanyám

*

ha kinézek otthonom bármelyik ablakán

látom a kórházat ahol megszülettem

hajdanvolt házasságom albérletének fáit

a boldog versek tízemeletesét

a Szent Imre-templom tornyát

tövében ott van porrá lett édesapám és édesanyám