Mikor a hajós visszatér

(Részlet)

A ház

az udvar csak

a lombsörény

és tavaszok a poklon át

éj-lepelbe fülledt reggel

mímelve a pirkadást

és vakablak

és koldus ég

rigók szava

hallgat

túl a pagony és a mező

minden sárba rothadt

pőre kő

a kóbor szél

s szem tükrébe forrva

a ház ahova hitesünk is

szava mocskát hordta

part ahol a jog és törvény

szakadékba kushadt

s álarcosan nemzetek még

mezítelen futnak

s mint a kopó uszul rájuk

néma vád hogy nincs tovább

s világtalan világukban

kihamvad a mécsvilág

s minden egész kettéhasad

sorsuk kelyhe csonka

kong

veszett harang szél öklében

mióta is hallgatom

s boldogokra mióta is

készülök így

holnap

létük már a sorsomat is

árnyaira bontja

s Pénelopé vásznán többé

nem tárul föl az a völgy

fák fölött hol hajók úsznak

s dallal ébred föl a föld