verstan

egyszer eljutni odáig ahogy kedvetlen kedvvel minden ihlet nélkül

a profi szánt bekötve kemény szeszeit műkedvelő üres terekbe a műbe

sose szánt téma-darabokat motyogva szórogatva egyre rá se hederítve

a hegyre menetre az elkoptatott kizsigerelt talajba s csak akkor kerülve

bajba ha a kérdés végét új módiból felhintázva a kilakkozott kokott

rálegyez – mester mért viseli ily méltósággal a rímeket és a társadalmi

kataklizmákra mért van göcsörtös gondja csak nem népben gondolkodik

maga is mondja vagy már nincs megbízható állítmánya a kettőt nehogy

kéjesen összejátssza mert feljebb tolom szűk homlokomon szivárványban

játszó napszemüvegem ilyenkor az ember még fáradtabban elmereng

s a vak kongásra szétfoszlott tények között kész valamiféle számvetésre

mely annál bölcsebb minél lazább a lélek kékje nem ugatnak benne kutyák

lemállik a fölkent arcról a hiúság fodra a tüzelő indulat sápadtan indul

csöndes lakodalomba a megbocsátó erénnyel leszámolva hivalkodó

fénnyel ezzel a röpke útitárssal ki pánikszerűen megszűnik az aligha

létező másvilággal hisz csak a test fénylik két pattanás közt az üde bőr

szomorú szemekben a biotüzekkel megrakott elme ahogy átmossa rajta

ragaszkodását a csöppnyi lét szerelme és a másikat szorító könyörgő kéz

az egymásba átlüktetett erek négyzetre emelt magánya s csak mindezek

után vánszoroghatunk ki arra a félreeső huzatos állomásra hol nehezen

súrlódó anyagok miként az elkerülhetetlen rákot a szellemet kitalálták

és naiv tereken ücsörögve fontoskodva várják a lét szolid jobbra fordulását

az igények szerint szétosztható kenyeret a telibe gondolt világot mely majd

az öntelt bölcsesség mentén megered terelgetve magával a sok néma létbe

szorultat kik akkor is feledik a múltat ha lengenek bennük színes hinták

megcsillannak az örömből letöredezett elhasznált cserepek míg álcázásnak

kikandikálnak labilis fészkekből gyanútlan gyerekek majd rosszaságból

ráülnek a talált költeményre billegő szék ez kérem és itt a vége minden más

csak csalás kalandorok vagy széplelkek kivételesen mondjunk egy imát