Fúga

kelet felől az utca vászna

megtörve hull egész a tengerig

opál az esti ég kormolt üveg

a tűnő kékben megmerítkezik

kelet felől az utca vászna

mintha ostrom hírét keltenék

a tenger habzó tükre torpan

tömött sorokban meg-megáll az ég

tömött sorokban minden téridom

mintha ostrom hírét keltenék

mert mindegy nem kérdi már miféle

rendnek kéne megfelelni még

ázott felhők szürke ólma roggyan

meg sem kérdezve már miért

tűnő kékbe hullva hangja csattog

hány rendnek kéne megfelelni még

zúgó vizek száz éle mélyazúr

falanxba záró roskadt házfalak

opál az esti ég tompán remeg

házak között riadtan átszalad

falanxba záró roskadt házfalak

kelet felől az utca vízbe hull

riadtan szökken köztük át az ég

futása ónos víztükörbe fúl

hányféleképp ölelhet át a víz

négy fallal határolt tömött teret

helyszűkében zsúfolt tiszta vásznat

fog össze így présként a díszkeret

mintha ostrom hírét keltenék

vizek körtánca kéken súlyosul

présnyi térben házak íve roppan

zúgó vizek száz éle mélyazúr