elvámolhatatlanul; 150°

Magolcsay Nagy Gábor  vers, 2006, 49. évfolyam, 7-8. szám, 747. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

elvámolhatatlanul

 

felejtsétek el a topográfiák vörös kerítéseit és felejtsétek el

birtokviszonyaitokat is

a paradicsomkarók ideje lejárt nézzetek túl a hűséges szavak kitömött

sivatagán és rugaszkodjatok el magyarország számlavázaitól is

mert mérlegképtelen minden idegütemünk és gyerekkorunk

legnagyobb vizei is mérlegképtelenek

dobáljátok ki mellkasotokból a gémeskutakat

mert csak így lehet elbarangolni közösségünk igazi szíve fölé

én még bitangul fiatal vagyok de már megszabadultam a frázisoktól

és szerelmes ítéleteimtől is megszabadultam

úgy élek ahogy az édesanyák és helyettetek is tudom

hogy a napok színétől függetlenül néha egész reményteljesek vagyunk

igen kevés dolog van amit mindenki tud és amit manapság ne lehetne

egészség és egészségtelenség harmóniák és diszharmóniák közé

aljasítani

de ez az árulkodó mozdulat a kihordásra ítélt medencékről

észrevétlenül lopakodik bennünk

újszülöttől haldoklóig elvámolhatatlanul

 

 

150°

 

az ember kialakítja életterét

és az legföljebb százötven fokot zár be

demokratikusak vagyunk mint a proletárdiktatúra

és amit meghúzhatunk azt meg is húzzuk

ezt még a likőrgyári veteránoktól tanultam

egy borzasztó együgyű nyár alatt

ami csak annyira szikrázott mint egy pohár aludttej

és csak annyira volt sárga mint a pattanások hegye

aztán minden álmomban romantikus voltam és munkanélküli

a villanykörték kövérek voltak de én

koponyám köré erősítettem a sírboltok mécsvilágát

ha eszembe jut lássam is az istent

a hátam mögött elgáncsolt tehervagonok feküdtek

és én vártam a menetrendszerű feltámadást

de csak asszonyok jöttek pogányan mint a kenyér

amit csak én keresztelek meg néha titokban

reggel színes utakra engedtem két tonna életfilozófiát

a templomok úgy néztek ki benne mint a kaszinók

és mi önmagunk tömött geometriai alakzatai voltunk

ma már minden feldolgozható

munka után és szeretkezés előtt ne fürödjetek

kössétek fásliba kibicsaklott szerelmeiteket

és vigyázzatok rám mert nekem sosem volt véleményem

a lépcsők alá betonozott levegőről de most félek

így kezdődik minden gyilkosság