Boldog és új és év; Téli holdudvaron; Január délutáni ballada

Méhes Károly  vers, 2006, 49. évfolyam, 7-8. szám, 743. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Boldog és új és év

 

Az éjszaka leple alatt kicsit

megenyhült az idő mínusz kettő

helyett plusz háromban durrognak

a tiltott petárdák én is érzek

kis robbanivalót a testsötétben

persze ráfogom hogy a virsli

és a birsalmasajt mi pezsgős

pácban rúgkapál – az élet

finom szövésű bélbolyhai

 

Zöld és sárga meteoreső a

kertváros felett felszikrázik

mint véletlen kisülés a boldogság

és láthatatlan lesz a házak fala

épp csak néhány fényes pont

jelöli a koordinátákat tisztára

mint az égbolt csak idelent

 

Holott minden olyan ahogy

megszokott az utcák a lépcső

az ajtó és a legapróbb zug

az eldugott fényképek és mütyürök

végtelen története némán erjed

 

Kilépek a jeges erkélyre

csupaszon de egy csöppet

sem fázom bár érzem hogy

hőt adok le hőt küldök egy

távoli célpont felé el is indul

mint egy fényes fejű üstökös

mert a világ már csak ilyen

csupa fizika és csupa kémia

még a szívnek gondolatai is

csupa vörösen izzó molekula

 

 

Téli holdudvaron

 

A fehér hold látja

az erdőt látja a fákat

látja a fák árnyékát

a maradék havon

ma este minden általa

és az ő fényében

létezik és ragyog

 

A pontosan megrajzolt

hideg csöndben mégis

van más is mint

a január reccsenő csontjai

 

Valami táncoló meleg

amilyet kályha sose ad

pára és egyveleg

s dörmögő izgágaság

 

Bagoly nem repül

a szem csukva van

Tél Tündér maradj még

van ilyen könyörgés

s évődő halk kacaj

hol van rajtad a kézifék

s potyog a fagyott fagyal

 

 

Január délutáni ballada

 

Három fiú megy az úton

Az egyik mintha most elfutna

A másik most elébe vág

Fagyott szürke pocsolyák

 

Visszafordul a pomponos

Mögötte ott a harmadik

Mit akartok rohadékok?

Fagyott szürke már az égbolt

 

Hátulról löki a Robi

Karját maga elé teszi

A Sanyi elhúzza a lábát

A fagyott föld mintha rá várt

 

Volna Ott fekszik csöndben

Arca érzi a kemény jeget

Elveszik tőle Jól belerúgnak

A bakancsorr a húsnak

 

Most akkor alszom egyet

Ha tavasz lesz felkelek

A könny nem csinál sarat

Nem jövök Csak várjanak

 

Kettő fiú megy az úton

Hátul messze fekete folt

Muti milyen Semmi Tök szar

Fagyott szürke téli alkony